AnyaGazdi Nem tudom kíváncsi-e rám valaki. Sokat pózoltam hiába szép fotókon 7 hónapos kisfiúként… ezért reklamálok a kisvideón.
Szerintem Anya csakis magának akar, azért nem oszt meg eleget, pedig sokat segítek önzetlenül, folyton futkosok a baglyommal, mert mindig elhagyja, aztán meg velem keresteti, hogy hozzam vissza… őrzöm a házat, a környező nagy kutyákkal együtt hallatom a hangomat… a tv-ben is odavakkantok a kutyának, hogy tudja ám hol a helye.
Egyedül az állatorvosnál rettegek, állítólag ott kifordulok magamból, amit nem értek, mert máskor sem vagyok befordulva.
Kezdettől szobatiszta vagyok, Anya ettől el van ájulva, én meg nem értem miért jó, ha elájul tőlem, valamit biztos rosszul csinálok akkor??
Amúgy ha Anya szomorú, mindig odamegyek puszikat osztani… szerintem erre már rá is játszik, azt hiszi az neki jár… aztán majd jól elfogy, mint a jutalomfalat, ha nem jövök mikor behív, mert hideg van kinn. Hát ki ér rá puszikat osztani, mikor Apával lehet baglyosat játszani… Mondjuk sokszor épp nagyon komoly fontos dolgom lenne, de Apa úgy beleéli magát a játékba, hogy nincs szívem neki nemet mondani… hát eldobálja a baglyot, én meg visszahozom, ennyit megtehetek Apáért.
