Előzmény ♥ 

Előzmény… 🖤❤️

Anyagazdi vagyok. Szeretnék pár gondolatot írni Bodzáról, az amerikai spánielről, aki 11,5 évig volt a kis-kutya-lányom… Egy alom „maradék” kiskutyája volt, a tenyeremben elfért, hatalmas szemekkel bámult ijedten, első éjjel sírdogált is. 

Bodza barátságos volt és alkalmazkodó, amikor nem az udvaron vezette lendülettel és szögegyenesen előre a focilabdáját, mint egy futballsztár, akkor nagyokat durmolt kedvenc foteljében. A 11 év alatt túl voltunk több költözésen, sok élmény és emlék kötött össze minket. 

Ahogy idősödött, bújtam a cikkeket, mit tehetek érte, reggelente átmasszíroztam, hogy segítsem az ízületeit, izmait fiatalon tartani… Senior tápot evett, béres vitamint, lazacolajat, nézettem rendszeresen a vérképét, fogát, szemét, fülét, szívét, szedett savlekötőt, vízhajtót, szemcsepp, amolyan öregesen… kutyakozmetikushoz is jártunk, labdáztunk, sétáltunk… sokan szerették… Aztán hirtelen a semmiből… evés után olyan lett, mint egy kis hordócska… Gondoltam lassúbb a bélmozgása, vittem éjjeli sétára, s persze állatorvoshoz… egyik napról a másikra kiderült, hogy daganatos… nagyon… A daganat nyomta a szerveit, a gyomrát is, evés után ezért látszott, amúgy semmi.

A kiskutyám, akit úgy féltettem, akiért azt hittem mindent megtettem, hogy sokáig együtt lehessünk még, óvtam, ahogy idősödött…. daganatos volt, szenvedett…. Az állatorvos megnyugtatni próbált, hogy ezek nagyon gyorsan kialakulnak és sem látni, sem kivédeni nem tudtam volna, de soha nem felejtem el azt a hajnalt, mikor Bodza feladta, mint aki segíteni akar döntést hozni… 🖤, az állatorvoshoz már úgy érkeztünk, hogy tudtuk mindketten vége. 😪

Igen, ez egy szomorú bejegyzés… Mindenki azt mondta egy újabb kiskutya vigaszt nyújtana valamelyest, minél előbb engedjek a szívembe új kutyust… Nem ment… 1,5 évbe telt, mire újra az életembe tudtam fogadni egy kiskutyát.

Ő lett Miló ❤️, akiről szól ez az oldal… A kis keverék kisfiú, aki temperamentumra Bodza szöges ellentéte, ennek ellenére és ezzel együtt első percben örökre megszerettem és éreztem, hogy összetartozunk.

Köszönöm Bodza ezt a 11,5 évet, ami megadatott nekünk,nagyon hálás vagyok, hogy voltál és az Anyukád lehettem. 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük