AnyaGazdi Az ember életében számtalan fontos pillanat van… De vajon csak az a fontos pillanat, amit társadalmilag fontos pillanatnak ítélünk meg?! Fontos a gyermek születése, az elsős ovis vagy iskolás nap, a ballagás, az esküvő, a új állás, temetés, a lottó ötös, az első kiskutya, autó, lakás megvétele… Vagy mások is fontos pillanatok? … Az első csalódásunk abban,akit szeretünk… vagy egy idegenben… az emberben általában… ha valakit hazugságon érünk… fontos pillanat átengedni a helyet a buszon az idősebbeknek… és megszagolni egy éppen nyíló virágot?! Megkóstolni életed első főztjét… magadhoz ölelni a ruhát, amit az első fizetésedből vettél? Fényképalbumokat rendezgetni, múltba tekintgetve…. vagy terveket szőnni a jövőre… Kötni egy sálat télen, sétálni a tó mellett, felhívni a nagymamát, a régi osztálytársakat… ezek is fontos pillanatok?! Mennyivel elégedettebbek lehetnénk, ha ezeket is gyakrabban észrevennénk… Észrevennénk, ha meg kell dícsérni valakit és a büszkeségünk, csodálatunk kifejezni… mert a haragunkat, sértettségünket szinte mindannyian ki tudjuk… Melyik a helyes hozzáállás? A különbséget keresni a másik és önmagunk között, vagy a hasonlóságokat?! És vajon azok a hasonlóságok jók? Előbbre visznek, vagy hátráltatnak? Egyáltalán fontos a másik?? Vagy tőle függetlenül kell látnunk önmagunkat… Miért kellenek az embereknek sokszor viszonyítási pontok? És ismerjük magunkat? Hány ember lehet, aki igazán ismeri saját magát?! Te tudod, mire van szükséged? Vagy csak azt, hogy mire vágysz? Mert a kettő korántsem ugyanaz… sokszor a vágyaink nem egyeznek azzal, amire szükségünk lenne… Vajon az, ahogy te látod magad, az mennyire fedi a valóságot? Na és a lényeg… Teszel azért, amire vágysz? Hányan panaszkodnak és hányan tesznek a változásért? Gondolok itt egy rossz párkapcsolatra, vagy munkahelyre, anyagi helyzetre, politikára…. Melyek a fontos pillanatok? Amikor sodródunk vagy amikor cselekszünk? Nem elég valamit elolvasni, egyetérteni, elfogadni azt…. attól még mindenki olyan marad, amilyen. Ha valamivel azonosulni tudunk, azt be is kell építeni… és ez a nehéz feladat. Itt kezdődik az Élet… gondolom 
(Naplóbejegyzéseimből 2008.02.26)