AnyaGazdi Azt hittem vége mindennek.
Bementünk az állatorvoshoz, akihez december óta járunk és valami történt… mert szédültem és álmos lettem…
mikor felébredtem kába voltam, anyu és apu gügyögött hozzám, aggódtak. Valahogy nem voltam önmagam. És valami ruha is volt rajtam.
Ölben vittek és itthon is csak inni hajoltam ki az ágyamból. Jó darabig nem mertem lefeküdni sem.
Hát igen… ivartalanítva lettem. Ráadásul vért is vettek tőlem, hogy megnézzék minden jól működik-e bennem, pedig én tudom, hogy jól… most már ők is tudják, remélem megnyugodtak.
Amiért viszont nem nyugodtak meg, kiderült csípőizületi diszpláziám van. Megröntgeneztek, míg aludtam.
Hát most még több ízületvédőt kapok, de úgy tudom nagyobb baj is lehet ebből később. Nem tudom mikor van a később, vajon aggódnom kellene? Ráadásul tornáznom is kell majd járni. Nem sok mindent értettem, mert Anyáék mindig suttognak, hogy ne halljam. Anya sírt is meg sajnál engem… Remélem túlélem, bármi is ez a diszplázia, állítólag sok kutyusnak van… olyan pici vagyok még. Én csak Anyáékkal akarok lenniiii… és játszani és enni és szaladni…
