AnyaGazdi Ma vettem egy újrakezdés ékszert….
Amikor Atádra költöztem, az első napokban vettem magamnak egy gyűrűt…
Mint az új élet jelképét 
Egy csodás jövő ígéretével …
Csak én tudtam mit jelent számomra… benne volt egy kislány vágya, hogy majd felcseperedve boldog kiegyensúlyozott szuper Nővé érik… és meglátják benne a szépséget, értéket, az intelligens humort… meg hogy is mondjam, a Társat.
Az ember élete… mint egy kirakós… dolgok pontosan illeszkednek, helyükre kerülnek vagy kipotyognak idővel.
Hamar potyogtak ki a kövek a gyűrűből is… észre kellett volna vennem
Most, hogy új életet kezdtem, ma megpecsételtem megint egy gyűrűvel.
Jelképezvén, hogy tartok valahová és újra kezdtem építkezni.
Szanálok kívül-belül, emberi kapcsolatokban egyaránt.
Tegnap elvittek három nagy zsák ruhát tőlem, rászorulóknak. Valakinek még örömet jelentenek ezek a ruhák, tárgyak, melyek egykor nekem jelentettek valamit… például egy bulizós viselet, mint egy szilveszter emléke… vagy egy első randis felső… vagy egy állásinterjús ing…
Egy vékony blúz, mikor valaki először adja ránk a zakóját az esőben…. a kedvenc farmerunk, amit kihíztunk… egy kabát, amire sokáig gyűjtöttünk.
Megfigyelek… másokat… magamat. Nem hajszolok semmit, leálltam.
Gondosan ügyelek az alapokra, precizitással haladok ezen a csodás úton, melyet úgy hívnak: Én.
(Naplóbejegyzéseimből 2017.07.26)